Manierizmus jelentése ⋆ Mi a jelentése?

Manierizmus jelentése

Mit jelent? Szavak, szavak jelentése, szinoníma, szinoníma szótár, idegen szavak szótára, rokon értelmű szavak, értelmező szótár. Mit jelent magyarul? Idegen szavak, szóösszetételek jelentése, magyarázata, használata, etimológiája. Magyar értelmező szótár, idegen szavak, kifejezések jelentése. Szavak keresztrejtvényhez és szójátékokhoz.

Mi a manierizmus jelentése? – Művészettörténeti és nyelvi áttekintés

Manierizmus jelentése. Ismerd meg a manierizmus szó jelentését, nyelvtani jellemzőit, szinonimáit, használatát és érdekességeket egy részletes, tegező hangvételű cikkben.

A manierizmus szó jelentése és nyelvtani jellemzői

Mi a manierizmus jelentése, mit takar ez a fogalom?
A „manierizmus” elsősorban művészettörténeti kifejezés, amely a 16. század közepétől a 17. század elejéig terjedő korszakot jelöli. Ez a stílus a reneszánsz után alakult ki, és jellemző rá a mesterkéltség, a túlzó, erőltetett formák használata, valamint a természetes arányok tudatos eltorzítása. A manierizmus nemcsak a képzőművészetben, hanem az irodalomban és az építészetben is megjelenik.
Szófaja: főnév
A „manierizmus” szó főnévként funkcionál, és általában művészeti korszak vagy stílus megnevezésére használjuk.
Hány betűből áll, hogyan szótagoljuk?
A „manierizmus” 11 betűből áll. Szótagolva így tagoljuk: ma-nie-ri-zmus. A hangsúly az utolsó előtti szótagon van, vagyis a „ri” szótagon.
Nyelvtani jellemzők, például többes szám, ragozás
A „manierizmus” főnév, így ragozható a magyar nyelv szabályai szerint. Többes száma „manierizmusok”, például „a manierizmusok különböző irányzatai”. Ragozható esetragokkal: manierizmusban, manierizmusnak, manierizmust stb.

A manierizmus szó szinonimái és rokon értelmű kifejezések

Melyek a manierizmus leggyakoribb szinonimái?
A manierizmusnak nincs teljesen pontos szinonimája, de vannak olyan kifejezések, amelyek hasonló értelemben használhatók, például:
- mesterkéltség
- stilizáció
- túlzás
  Ezek inkább a manierizmus jellemző tulajdonságaira utalnak, nem pedig magára a művészeti korszakra.
Rokon értelmű fogalmak, például a barokkhoz való viszonya
A manierizmus a reneszánsz és a barokk közötti átmeneti stílusnak tekinthető, így rokon fogalomként gyakran emlegetik a barokkot is. A barokk azonban már lendületesebb, érzelmesebb és dinamikusabb stílus, míg a manierizmus a mesterkéltséget és a formák szándékos torzítását hangsúlyozza.
Gyakori félreértések a manierizmus fogalmával kapcsolatban
Sokan összekeverik a manierizmust a barokkal vagy a reneszánsszal, pedig ezek eltérő korszakokat és stílusjegyeket jelölnek. A manierizmus nem egyszerűen egy művészeti irányzat, hanem egy tudatosan mesterkélt, stilizált megjelenés, ami eltér a természetes formáktól.

A manierizmus szó használata a mindennapi beszédben és írásban

A manierizmus korszakában a művészek szándékosan eltúlozták az alakok arányait.
Néha a beszédmódunk is lehet manierisztikus, amikor túl mesterkéltnek tűnik.
A manierizmus stílusjegyei jól felismerhetőek a festményeken és szobrokon.
Egyes épületekben a manierizmus elemei keverednek a késő reneszánsz részleteivel.
A könyvben részletesen elemzik a manierizmus és a barokk közötti különbségeket.

Hogyan illik a mondatokba, milyen nyelvtani szerkezeteket képez?
A „manierizmus” főnévként funkcionál, így alanyként, tárgyként vagy részes esetben is megjelenhet a mondatban. Többes számban „manierizmusok”, például „a manierizmusok különböző irányzatai”. Gyakran előfordul előtte határozott vagy határozatlan névelő („a manierizmus”, „egy manierizmus”), valamint melléknevek („klasszikus manierizmus”, „késő manierizmus”).
Tipikus helyzetek, témák, amikor használjuk ezt a szót
A „manierizmus” kifejezést leginkább művészettörténeti vagy kulturális kontextusban használjuk, például egy művészeti stílus vagy korszak leírásakor. Emellett átvitt értelemben is előfordulhat, amikor valami túlzottan mesterkélt, erőltetett stílusú, legyen az beszéd, írás vagy viselkedés.

Érdekességek és háttérinformációk a manierizmus kifejezéssel kapcsolatban

A manierizmus eredete és története a művészettörténetben
A manierizmus a 16. század közepén, a reneszánsz végén jelent meg Európában, főként Olaszországban. Nevét az olasz „maniera” szóból kapta, ami „módot”, „stílust” jelent. A manierizmus a reneszánsz természetes arányaihoz képest szándékosan torzított és túlzó formákat alkalmazott, ezzel kifejezve a kor társadalmi és művészeti bizonytalanságait.
Stílusjegyek és jellemzők
A manierizmus jellemzői közé tartozik a hosszúkás testarányok, az erőltetett pózok, a bonyolult kompozíciók, valamint a színek és formák túlzó használata. A művészek gyakran játszottak a perspektívával és az arányokkal, hogy különleges, akár szürreális hatást érjenek el.
Használata a művészeten kívül, például irodalomban vagy beszédstílusban
A „manierizmus” kifejezést néha átvitt értelemben is használják arra, hogy valaki vagy valami túlzottan mesterkélt, mesterien előadott, de nem feltétlenül természetes vagy őszinte. Például beszédstílusra vagy irodalmi megnyilvánulásra is alkalmazható, amikor az túlzottan cifrázott vagy erőltetett.
Rejtvényekben vagy szóviccekben való megjelenése
A „manierizmus” szó időnként előfordul keresztrejtvényekben vagy műveltségi játékokban, különösen azokban, amelyek művészettörténeti témákra fókuszálnak. Az összetett szótagolás és ritka használata miatt érdekes kihívást jelenthet.