Behaviorizmus jelentése ⋆ Mi a jelentése?

Behaviorizmus jelentése

Mit jelent? Szavak, szavak jelentése, szinoníma, szinoníma szótár, idegen szavak szótára, rokon értelmű szavak, értelmező szótár. Mit jelent magyarul? Idegen szavak, szóösszetételek jelentése, magyarázata, használata, etimológiája. Magyar értelmező szótár, idegen szavak, kifejezések jelentése. Szavak keresztrejtvényhez és szójátékokhoz.

Behaviorizmus jelentése

Mi az a behaviorizmus? Alapfogalmak bemutatása

mit jelent a „behaviorizmus” szó
szó szerinti, nyelvtani jellemzők
szóalak, szótagolás, szinonimák, rokon értelmű szavak
példamondatok és érdekességek a szóval kapcsolatban

A behaviorizmus egy pszichológiai irányzat neve, amely a viselkedés tanulmányozására összpontosít. Maga a szó az angol „behavior” (viselkedés) szóból ered, és a magyarban is a „viselkedéselvűség” vagy „viselkedés-tan” kifejezésekkel lehetne összefoglalni. A szó főnév, hossza 13 betű, 5 szótagból áll: be-ha-vio-riz-mus. Rokon értelmű szavai például: viselkedéstudomány, magatartáselmélet, viselkedéspszichológia.

A behaviorizmus fő lényege, hogy a pszichológiai kutatás középpontjába a külsőleg megfigyelhető viselkedést helyezi, szemben a belső lelki folyamatokkal. Néhány szinonimája még: kondicionálás-elmélet, inger-válasz pszichológia. Keresztrejtvényekben gyakran felbukkan a „Pavlov kutyái kapcsán ismert pszichológiai irányzat” vagy „Viselkedésközpontú tan” kérdésként. Íme néhány példamondat:

A behaviorizmus szerint a tanulás a környezeti ingerekre adott válaszokon alapul.
John B. Watson a behaviorizmus egyik alapítója volt.
A behaviorizmus elutasítja a tudat közvetlen vizsgálatát.
Az operáns kondicionálás a behaviorizmus fogalomkörébe tartozik.
A behaviorizmus nagy hatást gyakorolt az oktatásra és a terápiára is.

Érdekesség, hogy maga a szó az 1900-as évek elején jelent meg, és gyorsan elterjedt mind a tudományos, mind a hétköznapi nyelvhasználatban.

A behaviorizmus története és főbb képviselői

történelmi kezdetek
legismertebb behavioristák bemutatása
fejlődés szakaszai

A behaviorizmus története az 1910-es években kezdődött az Egyesült Államokban. Az irányzat megalapítójának John B. Watsont szokás tekinteni, aki 1913-ban írta meg alapvető művét, amelyben kijelentette, hogy a pszichológia feladata kizárólag a megfigyelhető viselkedés tanulmányozása. Watson munkásságát követte Ivan Pavlov, orosz fiziológus, aki a klasszikus kondicionálás kísérleteivel járult hozzá az irányzat alakulásához.

A behaviorizmus másik nagy alakja B. F. Skinner volt, aki az operáns kondicionálás elméletét dolgozta ki. Mellette érdemes megemlíteni Edward Thorndike-ot, aki a tanulás törvényeivel alapozta meg a későbbi behaviorista irányzatokat. Az 1950-es, 60-as években a behaviorizmus némileg háttérbe szorult a kognitív pszichológia térhódítása miatt, de alapelvei mind a mai napig jelen vannak a pszichológiában.

Főbb elvek: Megfigyelhető viselkedés jelentősége

a viselkedés mint kutatási alap
elutasítja a tudat közvetlen vizsgálatát
objektivitás hangsúlyozása

A behaviorizmus első számú alapelve, hogy a pszichológia csak az objektíven megfigyelhető viselkedést vizsgálja, nem foglalkozik a tudat közvetlen tanulmányozásával. Ezt azzal indokolták, hogy a belső lelki folyamatok mérhetetlenek és szubjektívek, így nem lehet őket tudományosan vizsgálni. Ehelyett a viselkedés, azaz az ingerre adott válaszok, tanulmányozásával igyekeznek a lelki folyamatokra következtetni.

A behavioristák szerint minden tanulás és fejlődés a környezetből érkező ingerek és ezekre adott válaszok összjátékából áll. Ez az úgynevezett S-R (stimulus-response, azaz inger-válasz) modell. Így a viselkedést a környezet hatásai és az azokra adott reakciók összefüggésében értelmezik.

Klasszikus és operáns kondicionálás működése

a tanulás két fő behaviorista modellje
Pavlov és Skinner kísérletei

A behaviorizmus legismertebb tanulási modelljei a klasszikus és az operáns kondicionálás. A klasszikus kondicionálást Ivan Pavlov orosz tudós kutatásai alapján ismerjük, ahol egy feltételes inger (pl. csengő hangja) összekapcsolódik egy feltétlen ingerrel (pl. étel). Így végül a kutya a csengő hangjára is elkezd nyálat termelni, mert megtanulta, hogy az étel érkezését jelzi.

Az operáns kondicionálás B. F. Skinner nevéhez fűződik. Itt a tanulás az egyén viselkedésének következményein alapul: a jutalmazott viselkedés gyakoribbá válik, míg a büntetett elhalványul. Skinner híres „Skinner-doboz” kísérletei során patkányok és galambok tanulták meg, hogy bizonyos mozgások után élelemhez jutnak.

A behaviorizmus hatása a modern pszichológiára

behaviorista örökség a mai tudományban
alkalmazások: oktatás, viselkedésterápia, állattréning

Annak ellenére, hogy ma már a pszichológia sokkal komplexebb irányzatokat is magában foglal, a behaviorizmus elvei továbbra is nagy hatással vannak számos területre. Az oktatásban például a pozitív megerősítés és a jutalmazás alapú tanítási módszerek közvetlenül a behaviorizmusból erednek. Ugyanígy a viselkedésterápia, amely különböző pszichés zavarok kezelésében hatékony, szintén ezen az elméleti alapon nyugszik.

Állatviselkedés-kutatásban, állatidomításban és tréningekben is gyakran használnak behaviorista eszközöket: például egy kutya akkor tanulja meg egy parancs teljesítését, ha utána jutalomfalatot kap. A behaviorizmus tehát nemcsak a pszichológia fejlődésében, hanem a hétköznapi élet számos területén is maradandó nyomot hagyott.