Alliteráció jelentése ⋆ Mi a jelentése?

Alliteráció jelentése

Mit jelent? Szavak, szavak jelentése, szinoníma, szinoníma szótár, idegen szavak szótára, rokon értelmű szavak, értelmező szótár. Mit jelent magyarul? Idegen szavak, szóösszetételek jelentése, magyarázata, használata, etimológiája. Magyar értelmező szótár, idegen szavak, kifejezések jelentése. Szavak keresztrejtvényhez és szójátékokhoz.

Alliteráció jelentése

Az alliteráció fogalma és nyelvi jelentősége

Mit jelent az alliteráció?
Milyen szófajú a szó?
Hány betűből áll, szótagolható-e?
Vannak-e szinonimái vagy rokon értelmű szavai?

Az alliteráció olyan költői eszköz, amelyben egy vers vagy prózai szöveg szomszédos vagy közeli szavainak kezdőhangja (legtöbbször mássalhangzó) ismétlődik. Az alliteráció szó főnév, és a magyar nyelvben is gyakran előfordul mind a költészetben, mind a mindennapi beszédben. Maga a szó latin eredetű: az „ad” (hozzá) és a „littera” (betű) szavakból származik, ami szó szerint „betűhöz illesztést” jelent. Az alliteráció jelentése tehát: egy hangzó, általában mássalhangzó ismétlése egymást követő vagy egymáshoz közel álló szavakban.

Az „alliteráció” szó 11 betűből áll, és magyarul így szótagolható: al-li-te-rá-ci-ó (6 szótag). Legközelebbi rokon értelmű kifejezése a „rím a sor elején”, de valódi szinonimája nincs, mivel egyedi jelentéssel bír. Néhány kapcsolódó kifejezés: kezdőbetűs rím, hangzóismétlés, mássalhangzó-rím, hangrím. Gyakran előfordul különféle nyelvi játékokban, rejtvényekben is az alliteráció fogalma.

Történelmi példák az alliteráció használatára

Hogyan használták az alliterációt a régi irodalomban?
Mely kultúrák éltek vele szívesen?

Az alliteráció már az ókori irodalmakban is kedvelt stilisztikai eszköz volt. A germán és óangol költészetben, például a híres Beowulf eposzban, az alliteráció nemcsak díszítő elem, hanem szerkezetalkotó erő is volt. Ezekben a kultúrákban a sorok szerkezetét gyakran nem a rím, hanem az alliteráció határozta meg. Az is előfordult, hogy az egyes verssorok első hangsúlyos szótagjaiban ugyanaz a mássalhangzó hangzott el, ezzel ritmust és egységet teremtve.

A magyar irodalomban is már a középkorban megjelent az alliteráció, gondoljunk például az Ómagyar Mária-siralom soraira: „Világ világa, virágnak virága”. A reneszánsz és barokk költők is szívesen alkalmazták ezt az eszközt, hogy hangzásban, ritmusban gazdagabbá tegyék műveiket. Az alliteráció nemcsak a költészetben, hanem a népköltészetben, mondókákban, szólásokban is gyakran felbukkan.

Az alliteráció szerepe a költészetben és prózában

Miért szeretik a költők?
Hogyan használják a prózaírók?

A költők számára az alliteráció egyfajta hangulatteremtő eszköz. Az ismétlődő kezdőhangok játékossá, ritmusossá és emlékezetessé teszik a verseket. Egyes szerzők szándékosan választanak olyan szavakat, amelyekkel erősítik a képzettársításokat és a hangulatot. Az alliteráció segíthet kiemelni egy gondolatot, vagy a szövegnek zenei jelleget adni.

A prózában már kevésbé feltűnő, de ott is használatos az alliteráció, főleg akkor, ha egy szerző különleges hangulatot vagy ritmust szeretne teremteni. Reklámokban, szólásokban, mottókban is gyakran találkozhatunk vele, mert könnyebben megmarad az emberek emlékezetében. A nyelvi játékosság miatt a gyerekversek és mondókák is előszeretettel építenek az alliterációra.

Hogyan ismerjük fel az alliterációt a szövegben?

Milyen kérdések segítenek felismerni?
Példák, gyakorló mondatok

Az alliteráció felismeréséhez érdemes megfigyelni a szavak kezdőhangjait egy soron, mondaton vagy szövegrészen belül. Ha két vagy több egymást követő (vagy közel álló) szó ugyanazzal a hanggal kezdődik, akkor alliterációról beszélhetünk. Gyakran segít, ha hangosan olvassuk a szöveget, mert így könnyebben észrevesszük a hangzóismétléseket. Néhány kérdés, amit feltehetünk:

„Ismétlődik egy hang több szó elején?”
„Hangzásban összecsengenek a sor elején levő szavak?”
„Zeneibbé válik-e a szöveg hangos olvasás során?”

Íme 5 példa mondat az „alliteráció” szóval:

Az alliteráció gyakori stíluseszköz a magyar költészetben.
A sorok elején ismétlődő hangok az alliterációra utalnak.
Az ómagyar irodalomban az alliteráció jelentős szerkezeti elem volt.
Gyakran teszünk fel olyan rejtvénykérdést, amely az alliteráció felismerésére irányul.
A reklámszlogenekben is fellelhető az alliteráció, hogy könnyebben megjegyezhetőek legyenek.

Gyakori hibák és tévhitek az alliteráció kapcsán

Mik a jellemző félreértések?
Mit NEM jelent az alliteráció?

Sokan azt gondolják, hogy az alliteráció csak a költészetben fordulhat elő, pedig a mindennapi nyelvhasználatban, reklámokban és prózai művekben is gyakori. Másik félreértés, hogy mindenfajta hangismétlés alliteráció, pedig csak a szókezdő mássalhangzók ismétlődése számít annak (ritkábban magánhangzók is lehetnek azok). Nem szabad összetéveszteni a belső rím vagy a szóvégi rím fogalmával sem.

Az alliterációt néha túlerőltetik, ami mesterkélt, nehezen olvasható szövegeket eredményezhet. Fontos tehát a mértékletesség, főleg prózai szövegekben. Az alliteráció jelentése tehát egyszerű, de helyes alkalmazása igazi művészet lehet. Érdekességként megemlíthetjük, hogy a modern popkultúrában is előfordul, például filmcímekben, karakternevekben (pl. Pókember: Peter Parker), melyek így könnyebben megragadnak az emlékezetben.