Allűr jelentése ⋆ Mi a jelentése?

Allűr jelentése

Mit jelent? Szavak, szavak jelentése, szinoníma, szinoníma szótár, idegen szavak szótára, rokon értelmű szavak, értelmező szótár. Mit jelent magyarul? Idegen szavak, szóösszetételek jelentése, magyarázata, használata, etimológiája. Magyar értelmező szótár, idegen szavak, kifejezések jelentése. Szavak keresztrejtvényhez és szójátékokhoz.

Allűr jelentése – részletesen, érthetően

Mit jelent pontosan az allűr szó a magyar nyelvben?

Az allűr szó jelentése
Milyen szófajú szó?
Hány betűből áll, tagolható-e szótagokra?
Szinonimák, rokon értelmű kifejezések

Az “allűr” szó a magyar nyelvben valamilyen feltűnő, gyakran mesterkélt modort, manírt vagy viselkedést jelent, amellyel valaki különcködni próbál vagy ki akar tűnni a többiek közül. Leginkább pejoratív értelemben használjuk, amikor valakinek a magatartását túlzónak, mesterkéltnek vagy feleslegesen színpadiasnak találjuk. Az allűr szóval gyakran illetjük azokat is, akik színlelt eleganciát vagy túlzott kifinomultságot mutatnak.

Nyelvtani szempontból az allűr főnév, amely hímneműként viselkedik. Maga a szó öt betűből áll (a-l-l-ű-r), és két szótagra bontható: al-lűr. Kiejtése is pontosan ezt tükrözi. Szóhasználatban gyakran előfordulnak szinonimái, például: manír, modorosság, póz, affektáltság, de rokon értelmű lehet még a “színlelés” vagy “túlzott viselkedés” is.

Az allűr eredete és történeti háttere

Szó eredete, származása
Hogyan került a magyar nyelvbe?

Az allűr eredetileg francia szó (“allure”), amely eredeti jelentésében járást, viselkedést, fellépést jelentett. A 18-19. században került át a magyar nyelvbe, főként a társasági életben és művészeti körökben lett gyakori. Francia eredetijében sem feltétlenül negatív, inkább leíró jellegű, de a magyarban már korán pejoratív színezetet kapott.

Az európai nyelveken keresztül, főleg a műveltségi szókészlet részeként honosodott meg nálunk. A magyarban már a 19. század végén is használták, főleg színházi, irodalmi körökben, amikor valakinek a “különcködő” vagy “művészi” modorára akartak utalni.

Hogyan használjuk az allűrt a mindennapi beszédben?

Hétköznapi szituációk, beszélgetések
Mikor lehet helyénvaló, mikor bántó?

Manapság az allűr szót leginkább akkor használjuk, amikor valaki szándékosan feltűnősködik, manírokkal él, vagy különös modorosságot vesz fel. Nem ritka, hogy a szóval enyhe kritikát vagy gúnyt fejezünk ki, például amikor valaki “művészi allűröket” vesz fel egy egyszerűbb helyzetben is.

A szó sokszor előfordul baráti beszélgetésekben, például: “Nézd már, milyen allűrjei vannak ennek a srácnak!” vagy “Ez a színésznő tele van allűrrel.” Fontos azonban, hogy az allűr szó használata érzékeny lehet, mert a másik ember személyiségére, viselkedésére vonatkozik, így akár sértő is lehet.

Példák az allűr kifejezés helyes alkalmazására

Legalább 5 példamondat
Gyakori kérdések, rejtvényekben való előfordulás

Íme néhány példamondat, amelyek jól szemléltetik az allűr szó használatát:

“A rendezőnek már megint újabb allűrjei vannak a próbákon.”
“Az új kolléga minden apróságban allűröket mutat, mintha legalábbis filmsztár lenne.”
“A fellépéseken nem szereti az allűröket, inkább természetesen viselkedik.”
“A társaságban gyorsan feltűnnek a mesterkélt allűrök.”
“Sokan azt hiszik, a divatvilág tele van allűrökkel, pedig ez gyakran csak kívülről tűnik így.”

Rejtvényekben gyakran találkozhatunk a következő kérdésekkel:

“Mesterkélt modor, 5 betű?”
“Francia eredetű, feltűnő viselkedés, 5 betű?”

Az allűr szó jelentésének változása napjainkban

Hogyan változott, finomodott vagy bővült a jelentés
Érdekességek a szóval kapcsolatban

Az allűr szó jelentése a mai napig finomodott. Míg régebben szinte kizárólag pejoratív, negatív tartalommal bírt, ma már árnyaltabb értelmezése is elterjedt. Egyre többször használják némi iróniával, néha akár szeretetteljes éllel is, például amikor valakinek a különcségét inkább egyedi stílusként, mint zavaró viselkedésként értékelik.

Érdekesség, hogy divat- és művészeti körökben néha kifejezetten pozitív jelentéstartalommal is találkozhatunk: az “allűr” ilyenkor inkább a karakteres, eredeti egyéniség jele. Ez jól mutatja, hogy a szó a mindennapi nyelvhasználat változásához igazodva folyamatosan fejlődik, jelentése pedig sokszor a beszédhelyzettől és az azt használó személy szándékától függ.